Ahogy azt az apám elképzelte
Következő előadás: 2014. április 4. 20h
MU Színház
Csupasz tér, alig látható fényváltások, a csöndbe tizedmásodpercekre beúszó zene. Négy test és mi, a nézők, teljes kivilágításban. A falon belülre kényszerülő testek vetkőznek és öltöznek, bolyongnak a térben és megbontják, megindulnak egymás felé és közösséget formálnak. Az elszabadulás és szétbontás egy új, absztrakt mozdulatnyelvet teremt. Az előadás során minden, ami mesterséges szisztematikusan és szándékoltan cselekvésekre bontódik fel. A ránk kényszerített valóság egyszeri és megismételhetetlen dekonstrukcióját látjuk.
„A mozgás csak úgy, találomra bukik ki a táncosokból azzal az öntudatlan természetességgel, ahogy vizet kortyolunk, pislogunk, lépünk, megemeljük a kezünket. Felveszik, elejtik a mozdulatokat, ki- és beszállnak a táncba, mint amikor a gyermek beszélni tanul, és csak szófoszlányok, mondattöredékek hagyják el a száját.”- részlet Králl Csaba Az ismeretlen kutatása címmel megjelent kritikájából, tanckritika.hu
Bemutató: 2012. április 23. MU Színház
Előadók: Cuhorka Emese, Garai Júlia, Molnár Csaba, Marcio Canabarro
Zene: Mizsei Zoltán
Jelmez: ARTISTA
Fény: Wil Frikken
Koreográfia: Hód Adrienn, Molnár Csaba, Marco Torrice
Koproducerek: Műhely Alapítvány / Jardin d’Europe, Centre de Développement Chorégraphique / Biennale de danse du Val-de-Marne (FR), Hebbel am Ufer (D), Grand Theatre Groningen (NL)
Támogatók: NKA, Új Előadóművészeti Alapítvány, Off Alapítvány, SÍN Kulturális Központ
Médiatámogató: Revizor online
A projekt az Európai Unió Kultúra Keretprogramjának támogatásával valósult meg.
Basse danse
Következő előadás: 2014. április 5. 20h
MU Színház
Az előadás Európa XV. századi zenéjéből táplálkozik. (A basse danse a század legelterjedtebb udvari tánca, “földközeli”, lassan, csendesen, kecsesen lépegető.) A kereteket egyrészt a korszakra jellemző stílusjegyek, másrészt a mozgásanyag struktúrája szabja meg. A koreográfia rendezőelve a megkomponált kiszámíthatatlanság, a szigorúan strukturált improvizáció. Egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak. A mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak. A fizikalitás által kiváltott tudatállapot és annak a mozgásra való visszahatása végteleníti a koreográfiát. John Ashford találóan „koncentrált figyelemelterelés”-ként írta le a koreográfia alapelvét, hiszen a táncosok éber jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minél izgalmasabb, érdekesebb irányokba tereljék egymást.
Bemutató: 2011. szeptember 29. MU Színház
Az előadás 2012-ben elnyerte a Lábán Rudolf díjat, és a 2012-es év 20 legkiemelkedőbb előadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi hálózat
Táncosok: Cuhorka Emese, Garai Júlia, Molnár Csaba, Marco Torrice
Élő zene, ének: Mizsei Zoltán
Látvány: Sebő Rózsa
Fényterv: Bas Barensen
Jelmez: ARTISTA
Dramaturg: Végh Ildikó
Koreográfia: Hód Adrienn
Koproducer: Grand Theatre Groningen
Támogatók: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Tempus Közalapítvány, Fővárosi Önkormányzat, Új Előadóművészeti Alapítvány, Gödör Klub, L1 Táncművek, Műhely Alapítvány, Off Alapítvány, Tanzfabrik- Berlin, Radialsystem- Berlin