Molnár Csaba – mérsékelve, megtartva, tréfálkozva
2021. december 18. h 19, MU Színház
fb event
A trilógia utolsó része egy szóló, melyben a klasszikus formákhoz nyúlok vissza és ezeket dekódolom. A középpontban a test, valamint a választott zenéhez való kapcsolata áll.
A formákat egy adott időszak, iskola, ország, személy, politikai klíma, trend szellemisége és esztétikája hozza létre, befolyásolja kialakulásukat. Vannak formák, amelyeket bizonyos időszakokban, nagyon leegyszerűsítve, szépnek, vannak, amelyeket csúnyának tartunk, ugyanígy a tánc is gyakran beleesik ebbe a duális megkülönböztetésbe. Ami szép, azt általában jónak, ami csúnya, azt rossznak tekintjük. A táncot nem lenne szabad és nem is lehet ilyen módon megítélni, mert ezzel a test és annak sokfélesége, vagyis a létezés felett mondunk ítéletet. A társadalmi berendezkedésnek, vallásnak, tradícióknak, politikai propagandának köszönhetően bizonyos tánctechnikák hierarchizálódtak és kanonizálódtak, és az azok által képviselt esztétikumok és formák is, melyek a legtöbb professzionális táncképzésben a mai napig megkerülhetetlen tánctechnikákként vannak számon tartva. Ilyen például a klasszikus balett, amely a legtöbb tánciskolában a tanmenet legstabilabb részét képezi.
Alkotó és előadó: Molnár Csaba
Fény: Dézsi Kata
Zene: Sergei Rachmaninoff, Piano Concerto No.2, Op.18, II.Adagio sostenuto, III. Allegro scherzando
Produkciós partner: MU Színház, Katlan Csoport
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma
